Belépés, Regisztráció


Felhasználó:
Jelszó:



Szíriai Aranyhörcsög tenyészet
 
 
Származás

Tengerimalac (Cavia porcellus v. cobaya):

Nevével ellentétben a fő eledele nem a tengeri (vagy más néven a kukorica) és semmi köze sincs a malacokhoz, disznókhoz, hiszen ez a kis állat a rágcsálók családjába tartozik. Pontos besorolás szerint az


• emlősök törzsébe,ezen belül a

• gerincesek osztályába, a

• rágcsálók rendjébe

• sülalkatúak alrendjébe

• tengerimalacfélék családjába

• tengerimalacformák alcsaládjába tartozik, mely jelenleg 3 nemre és az abban található 13 élő fajra osztható.



1.CAVIA nem :

• Alföldi Tengerimalac (Cavia aparea)

• Cavia fulgida

• Cavia Intermedia

• Cavia Magna

• háziasított tengerimalac (Cavia Porcellus)

• Cavia Tschudii

2. GALEA nem:


• Sárgafogú Tengerimalac(Galea flavidens)

• Galea monasteriensis

• Menyétképű tengerimalac (Galea musteloides)

• Atlanti Tengerimalac (Galea spixii)

3. MICROCAVIA nem:


• Microcavia australis

• Microcavia niata

• Microcavia shipton


A világon mindenütt ismert szelíd tengerimalac egyáltalán nem fordul elő a szabad természetben! A tengerimalac-féléknek 13 faja ismert, de senki sem tudja biztosan ezek közül melyik volt ténylegesen az őse a mai háziasított tengerimalacnak.
Dél-Amerikában honos és már nagyon különbözik bármelyik ismert vadon élő rokonától.

Legalább 3000 éve, egyes források szerint 4000-5000 éve háziasították. Elsősorban a húsáért tenyésztik a hazájában és már az Inka birodalomban is
(i.sz. 1200-1532) több különféle színezetű és húsminőségű törzseket tenyésztettek ki. Az egyik ilyen hús minőségű fajta a Cuy nevet viseli. A mi, Európában ismert malacainkhoz képest hatalmasra nőnek, 1 éves korukra elérik a 2,5-3,5 kg. közötti súlyt.

A másik húsfajta a Perui Cobaya, amely 1 éves korára 50 centiméter hosszúra nő és eléri a 4 kg-os súlyt. Mindkét malacfajtánál gyakran előfordul a "sok ujjúságnak" nevezett genetikai eltérés, azaz 5 ujjuk helyett előfordul ,hogy egy lábukon 6 vagy 7 lábujj van.

Hazájában az Andokban 2000-4000 méter magasságban él, 5-15 fős csapatokban, földbe vájt járatokban vagy az ember közelében, ahol háziállatként úgy rohangálnak ki-be a házakba, mint máshol a baromfi.

Elsősorban Peruban, Bolíviában és Ecuadorban tartják. Csak Peruban közel 60 milliót fogyasztanak el belőlük évente vagy a gyerekek játszanak velük, mivel igen barátságos, veszélytelen állatok. A 16. században került Európába. A világ más részein vagy hobbi állatként tartják vagy laboratóriumi kísérletekhez használják őket.

Egyik lehetséges vad ősMásik lehetséges ős